A 10 éves Közlekedési Kultúra Napja országos rendezvénysorozat. Ötletgazdája, Bíró József nemcsak a kulturált közlekedésre hívja fel a figyelmet 167 partnerrel és 220 aktivitással, hanem felkarolja a magyar járműgyártás megismerését is. Ennek ékes igazolása a Magyar Nemzeti Múzeum díszkertjében megrendezett, az IKARUS 200-as járműcsalád 55 éves évfordulójára való megemlékezés.
025. év május 11. napja számomra izgalommal, de „szomorkásan” indult, mert a napsugarak nem tudták, vagy nem akarták elhagyni félhős paplanukat. A kiindulási pont adott, a célállomás Budapest, irány a Magyar Nemzeti Múzeum kertje. Mire megérkeztem már napsütés fogadott.
A múzeumkertben 200.000. számmal ellátott, nagyon szépen felújított buszt pillantok meg. Meghallgathatom a busz szívmelengető duruzsoló hangját. Egy transzparensen meglátom a Közlekedési Kultúra Napja szlogenjét: „legyünk társak a közlekedésben, a közlekedésért, úton, vízen, sínen, levegőben”
Felszállok az Ikarus 280-as csuklós autóbuszra, amelyből az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1973. évtől több mint 60.000-et gyártott. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egykor a világ csuklós buszainak kétharmada ez a típus volt. Az Ikarus 200-as járműcsalád sikerét az esztétikai megjelenésén túl a modul rendszernek köszönheti, mely alkalmazkodva a megrendelő igényéhez több min 50 változatban készült és akár néhány példányban is gazdaságosan tudtak gyártani.
Rövid időutazás után leszállok erről a nagyon szép, szinte méltóságos buszról és egy asztalnál igen lelkes, kedves hölgyek fogadták a vendégeket, különböző reklámanyagokkal. Volt itt óvodásoknak való színezőtől kezdve sok minden. Igen „fogós” 24 kérdésből álló „Időutazás nemcsak Ikarusszal” elnevezésű kvíz tette próbára a vállalkozó szelleműeket, aminek helyes kitöltése a tablók áttekintése után már nem is olyan nehéz feladat.
„Az Ikarus így hódította meg a világot” elnevezésű hét tablón a buszok bemutatása az 1910-es években gyártott MARTA autóbusszal kezdődik. Könyvbe illő módon megszerkesztett, összesen 55 autóbusz szép rajzai, valamint legfontosabb adatok pontos feltüntetése nagy szakmai felkészültségről tanúskodik.
Az érdeklődési körömnek megfelelően, négy történet keltette fel a figyelmemet:
1. 1909. évben alakult Magyar Automobil Részvénytársaság által Aradon gyártott, harmincegy férőhelyes emeletes Arad-Marta névvel jelzett autóbusz. Kevésbé ismert, hogy ebből kettő jármű már 1915. évben, menetrend szerint közlekedett Budapesten is.
2. Igen érdekes története van az Uhry Fivérek autóbuszainak. A céget eredetileg 130 éve Uhry Imre kovácsmester alapította Zuglóban, az 1895. évben. 1920-as évek végére már a Székesfővárosi Autóbuszüzem és a MAVART is a megrendelői között szerepelt. Az Uhry féle buszokat már bal oldali sofőrülés jellemezte, mert a jobboldali közlekedési szabályokat csak az 1941. évben vezették be Magyarországon. 1945. év után a gyár a Nehézipari Központ (NIK) kezelésébe került, ahol az első Tr5-ös buszok készültek, majd az üzemet hamarosan összevonták az Ikarus Gép- és Fémáru Rt.-vel és megalakult a mindenki által ismert Ikarus Karosszéria- és Járműgyár.
3. Érdekességként megemlítem, hogy 1927. év január 8. napján megalakult Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalat Részvénytársaság (MAVART) amelynek teherszállítói jármű már ezen év októberében megkezdték munkájukat. 1928. év májusában már Baja–Kalocsa, Baja–Jánoshalma és a Nagykanizsa–Kaposvár vonalakon is személyszállító buszok közlekedtek.
4. Végül és nem utolsósorban megemlítem az Ikarus-Ganz 725-ös „sínautóbuszt”, amelybe elöl és hátul is egy-egy motort építettek be, valamint a szerelvény mindkét végén vezetőállást építettek ki. A dupla motor biztonságossá tette az utazást, végállomásokon mozdonycsere nélkül, vezetőállás-cserével, vissza lehetett fordulni. A prototípust egy-egy fekvő elrendezésű, 340 lóerő (250 kW) teljesítményű motor működtette! A BNV-n 1983. május 19-én bemutatott szerelvény szenzációnak számított, de nem felelt meg a MÁV szabványnak. A legyártott négy jármű végül Malajziában kötött ki és négy évig szolgált.
Mindezen tudást Bíró József, Dr. Lakatos András Rudolf és Bánffi Tibor csapatának köszönhetem, akik igényes munkájukkal nagyban hozzájárultak a közlekedési kultúrám fejlődéséhez, mert ettől a naptól kezdve a vonatok mellett a buszok is a lelkemet erősítik.
A közönség szavazhatott a legszebb IKARUSRA, melynek nyertese az 55-ös lux típusa lett.
A szervezők kezdeményezték, hogy a KTE Gépjárműközlekedési Tagozatának vezetősége patronálja az alábbi javaslatok megvalósulását:
1. Nevezzenek el utcát, vagy közteret Finta Lászlóról az Ikarus formatervezőjéről
2. Az IKARUS márkát, vagy egy reprezentáns típusát, mint „Kiemelkedő nemzeti érték”, vegyék fel a Nemzeti Értéktárba
3. Kezdeményezzék egy nemzetközi szakértőkből álló zsűri felállítását, akik megszavazzák a XX. évszázad autóbuszát
4. Legyen „IKARUS nap” országszerte, melynek során bemutatókkal, előadásokkal, stb. népszerűsítsék a magyar járműipar büszkeségét
Selymesi Sándor